SLS-mentes, SLES-mentes?
Mit jelent az SLS-mentes, SLES-mentes a tusfürdőkben? Káros vagy nem? Tényleg el kell kerülni? A reklámokban gyakran találkozunk ezekkel a szavakkal, így nem árt tisztában lenni a jelentésükkel.
Lássunk tisztán: Mik ezek az összetevők, miért kerülhetnek a tusfürdőkbe, milyen célt szolgálnak? Tényleg olyan károsak, hogy érdemes bizonyos termékeket úgy hirdetni, hogy azok NEM tartalmazzák ezeket?
Mi az SLS és a SLES?
SLS – sodium lauryl sulfate, magyarul nátrium-lauril-szulfát, SLES – sodium laureth sulfate, magyarul nátrium-laureth-szulfát.
Mindkettő ún. felületaktív anyag, előállítható természetes összetevőkből mint pl. a kókuszolaj és szintetikus úton laboratóriumi körülmények között is. Hogy az adott termékben melyik formájában fordul elő, nem derül ki a cimkéből.
Sok városi legenda kering az eredetéről, kezdve azzal, hogy a II. Világháborúban hadiiparban használt gépeken használták zsíroldóként. Valójában már az 1930-as évektől kezdve használták samponokban, mert a hajról jól oldja a zsírt és ezzel együtt a szennyeződéseket.
Azóta is gyakori összetevői a különböző háztartási és ipari tisztítószereknek és tisztálkodó szereknek. A szerepük az, hogy oldják a zsírok tapadását, így fokozva az adott termék tisztító hatását.
Ezt a zsíroldó tulajdonságukat úgy érik el, hogy csökkentik a felületi feszültséget, így tudják a zsírok tapadását megszüntetni. A felületi feszültség csökkentése pedig nagy habzással jár.
Erre a tulajdonságra csaptak le a gyártók marketingesei.
Hiszen hogyan mutathatnánk meg egy tusfürdő tisztító hatását jobban, minthogy hatalmas és kemény habot képez a bőrön?
Nagy hab = erős tisztító hatás
A valóságban azonban a tisztító hatásnak a habhoz nem sok köze van. De ez ebben az esetben lényegtelen.
De akkor most káros az SLS vagy sem?
Mivel a világon mindenhol jóváhagyott összetevő, így nyugodtak lehetünk afelől, hogy – a tudomány jelenlegi állása szerint – rendeltetésszerű használat mellett biztonságos összetevő. Ez azt jelenti, hogy használjuk arra, amire a gyártó szánta. Ha ez padlótisztító, akkor hiába van finom gyöngyvirág illata, lehetőség szerint ne mossunk vele hajat.
Továbbmegyek, az SLS évek óta tartó vesszőfutása óta először 2015-ben tudományos kutatás bizonyította, hogy samponokban nincs hajhullást okozó tulajdonsága. Mi több, az USA élelmiszerbiztonsági hatósága az FDA engedélyezte élelmiszer adalékként történő felhasználását is. Ez azért lényeges, mert pl. a pillecukor habos állagát köszönheti az SLS-nek. Ha tehát belsőleg elfogyaszthatjuk, valószínűleg a külsődleges használattal sem lesz gond.
Ok, de akkor miért vannak SLS-mentes tisztálkodószerek?
Egyfelől a marketing miatt:
Az egyik alaptézis a marketingben, hogy különböztesd meg magad a versenytársadtól. Keress egy összetevőt, hagyd ki a termékedből és kezd el hirdetni, hogy az MENTES. Mivel sokan küzdenek ilyen-olyan érzékenységgel, sokan harapnak rá az ilyen üzenetre: Ha valami mentes valamitől az jó, nem?
Csak a marketing?
Azért nem csak erről van szó. Ugyanis zsíroldó hatását a bőrön is kifejti, így akinek zsírhiányos bőre van, könnyen kiszáradhat tőle és irritációt okozhat.
Ha száraz a bőröd, jól teszed, ha a tisztálkodószerekből SLS-menteset keresel. A legegyszerűbb, ha a tusfürdőt szilárd szappanra vagy szilárd tusfürdőre cseréled. Egy igazi szappan alapból SLS-mentes, mert más a kémiai összetétele. (azért nem árt megnézni az összetételt, mert léteznek szappannak kinéző tárgyak is) Folyékony szappanokból, sőt habfürdőkből, tusfürdőkből is léteznek már SLS-mentes alternatívák. (Pl. a Nesti Dante összes folyékony szappanja és tusfürdője SLS mentes.) De itt már érdemes körültekintőbbnek lenni és alaposabban megnézni az összetételt.
